csádblog

Déby bejelentette, hogy sikerült legyőzni a lázadókat keleten. Touka Ramadan Kore tábornok katonái végső csapást mértek Am Zoernél, Abache-től 80 kilométerre északkeletre a szudikkal szövetkező szélsőségesekre. Déby szerint a biztonsági erők most már az ország egész részét ellenörzik.

 

Valójában én is hivatalos voltam erre a csatára, a közelben lakom, és amúgy sem volt dolgom, de nehezen tudtam volna eldönteni, hogy melyik oldalon harcoljak, úgyhogy inkább gyakoroltam a nyimbawe művészetét.

A nyimbawéhez kell két tojás, egy gödör meg egy lépegető exkavátor. Valójában nem árt több gödröt kiásni, de ezeknek majd a tápiókaültetésnél látjuk hasznát, a nyimbawéhez nincs semmi közük.

Fogni kell a két tojást, kiválasztani az egyiket, felütni, különválasztani a sárgájától a fehérjét, majd utóbbit biztos mozdulatokkal felverni, és beleönteni a gödörbe. A sárgáját igyuk meg jóízűen!

Miután a habot beleöntöttük a gödörbe, temessük be. Menjünk át rajta a lépegető exkavátorral, majd járjunk felette esőtáncot. Amikor elfáradunk, menjünk haza.

Megmondom őszintént, még soha nem sikerült olyan jól a nyimbawém, mint tegnap.

Na, jellemző. Szudán beárult minket a franciáknál. Csak azért, mert benyomultunk az országukba, és majdnem elfoglaltuk azt, rögtön Európába kell menni panaszkodni. Mintha nem lehetne ezt a konfliktust kulturáltan is megoldani, a hagyományaink szerint. Ha rajtam múlna, Déby, meg az ő elnököcskéjük, Omar leülnének egy asztal mellé, és civilizált módon simítanák el a nehézségeket. A kabame szabályai szerint.

Ilyenkor mindkét fél elkezd csapkodni a karjaival, mint egy madár. Kitolják a feneküket, és guggolva körbejárnak a csirkeudvarban, akár a baromfik. Percenként kurjantanak egyet, abbahagyják a csapkodást, és tapsolnak a tenyerükkel.

Amelyik előbb lövi agyon a másikat a pisztolyával, az nyer.

Különben is, el kell keserítsem a szudikat, mert ha valaki, akkor én pontosan tudom, hogy is volt ez a "háború", bár nem tudom, mióta nevezik így azt, ha egy idegen ország katonái rátámadnak egy másik országra, és megpróbálják elfoglalni azt. Ez legfeljebb nézeteltérés.

Büdös hisztis banda.

Most volt a Firefoxnak a rekorddöntési kísérlete. Arra utaztak a fehér srácok, hogy a böngészőjük legyen az egy nap alatt legtöbbször letöltött szoftver, és a nyolcmilliós eredménnyel ez össze is jött nekik. Nagy örömömre szolgál, hogy RaekWonnal mi is hozzájárulhattunk a Firefox sikeréhez!

Mint az a rekorddöntős oldalon látszik, Csádból ketten is letöltötték a 3-as verziót, és nektek elmondhatom, hogy mi ketten vagyunk a számok mögött.


Pontosabb adatokkal is tudok szolgálni: RaekWon délelőtt 10 órakor kezdte el a letöltést, és mivel neki szélessávú kapcsolata van, fél egyre már le is jött a hét megabájt. A saját eredményeimről inkább nem beszélnék, itt, az ország keleti felében nincs olyan úri jómód, mint a csatornázás terén is komoly eredményeket felmutatni képes fővárosban, N’Djamenában.

A csádi letöltők száz százaléka férfi, és mindegyik rokonságban áll a másikkal. RaekWon kecskét evett ma, én tápiókát, miközben irredenta bushmanokra lövöldöztem a szavannán.
 
Az új böngészővel biztosan hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy népünk átvegye a kontinensen a hatalmat, és hogy ápoljuk a népeink közti barátságot, miután rabszolgasorba taszítottuk a szudániakat. Akik közül egyébként 349-en töltötték le az oldalt, de hol van nekik olyan oroszlán a címerükben, mint nekünk? Nevetséges banda.

Mivel az elmúlt napokban tápiókagyűjtögetéssel voltam elfoglalva, csak most olvasom a Reutersen, hogy az ország keleti felében, tehát itt, a lázadók komoly harcokat vívnak a kormányerőkkel. Az összetűzésre hetven kilométerre a szudáni határtól, Goz-Beidában, innen egy köpésre került sor, a megfigyelők komoly tűzpárbajról számoltak be, aminek célja, hogy elmozdítsák hivatalából az imádott Idriss Déby elnököt. Azt a jóságos férfit, akit két éve az ország népének 65 százaléka elnökéül választott, nem is beszélve arról, hogy személyes jó barátja volt Hissène Habrénak, gondolom ebből már az európaiak is sejthetik, milyen nagy ember.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem megnyugtat, hogy az ország védelmében, és a közel félmillió menekült féken tartásában részt vesz az a 71 elitkatona, akiket a közelmúltban képzett ki az ENSZ.

Egyébként nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy Szudán áll az események mögött. Nem képesek megemészteni, hogy május elején lerohantuk az országukat, és a fővárosig jutottunk. Na és? Meddig rágjuk még ezt a hónapos ügyet? Lépjünk túl rajta. Megtörtént, elmúlt, vége. Borítsunk fátylat a múltra. Kezdjünk tiszta lappal. Tanuljunk meg augusztusig békében élni!

Vagy irtsuk ki végre az összes szudit, mert ezt nem lehet ép ésszel elviselni.

Először is hadd mutassam be Mwakát, kedves rokonomat, aki szinte testvérem, és velem együtt szerkeszti majd az elfogulatlan csádi hírblogot. Röviden annyit mondanék el róla, hogy kedveli Débyt, az ország elnökét, ellenben a lázadó elemekkel is szoros kapcsolatban van, így első kézből tudunk meg minden szaftos részletet az ország keleti blokkjának eseményeiről. Isten hozott, bro'.

Én nyugodtabb vizekre evezek, ma a csádi utak rettenetes állapotáról írok nektek egy rövid elemzést. Tényleg, ez így nem mehet tovább.

Az európai embernek elég megemlíteni, hogy 1987-ben csupán 30 kilométer burkolt út állt a csádi nép rendelkezésére, máris összeszorul a gyomra. Én azt mondom, hiába száguldozhat manapság bárki több, mint 600 kilométernyi jó minőségű úton, az ügy ezzel még nincs lerendezve. Mondok egy példát.

A minap ellátogattam idős nagyszüleimhez Massaguetbe. Mivel gyakorló környezetvédő vagyok, az utat természetesen kerékpárral tettem meg. Az egész nem több 80 kilométernél, amennyiben autóval vagy busszal utazunk, kerékpárral viszont kicsit több, mint 97. Azt is megmondom, miért. Azok a gyakorló bringások, akik hozzászoktak ahhoz, hogy az autók balról megkerülik őket, miközben a bicikli egyenes vonalban halad, nem is érhetik meg az itteni szokásokat. Itt az enyhén spicces autósok kedvelt mulatsága, hogy az autó orrát ráhúzza a kétkerekűekre, ezzel mintegy felhívja a figyelmét, hogy ideje lenne szemléletet váltani - fogyasztani az ország bőséges olajkincsét.

Szóval ahogy jobbra rántod a kormányt, hogy kikerüld a részeg kormánypárti autósokat, jobbról az út mellett kígyók kapnak a lábad után, ők ugyanis a környezetvédő bokájára utaznak, teljesen önös érdekből. Ha át tudsz hajtani a fejükön, nincs vész, de egyébként őket a biciklikormány balra rántásával legkönnyebb kicselezni. Így az út mindjárt nem annyi, mint a híres Csád Autóatlasz írja, cikázol mint egy szarógalamb, már elnézést. Szóval ennyit a fejlett infrastruktúráról. Porhintés az egész.

Remek, az európaiak bejelentették, hogy megerősítik jelenlétüket az országunk keleti részén, csak hogy „megvédjék” a civil lakosságot a várható atrocitásokkal szemben. Meg a szudáni menekülteket.

Hát mondok valamit: tele van a hócipőm a szudáni menekültekkel.

Az egyik bátyám egyszer üzletelt egy ilyennel. Csak mbuháknak hívjuk őket, ez egy rövidszőrű kutyafajta egyébként, amelyik arról híres, hogy megeszi a saját ürülékét, de szerencsére már kipusztítottuk mindet. Szóval a bátyám üzletet kötött egy ilyen mbuhával, másfél tonna tápiókát adott volna két mázsa szárított tehénszarért. Odavitte teherautókon azt a rakás növény, és várt a szudánira. De az nem jött el. A mai napig hiába várjuk. A tápióka ránk rohadt, a tehénszarnak meg nyoma sincs.

Hát mit gondolnak ezek? Állatok vagyunk talán?

Van nálunk egy mondás: ma egy mbuha, holnap kiszárad a tevenyál.

A történet érdekes mellékszála, hogy a (szudániakkal is együttműködő) lázadók azt állítják, lelőttek egy kormányzati helikoptert, a kormányunk szerint viszont csak propaganda az egész, a gép technikai problémák miatt zuhant le. Én nem szeretnék igazságot tenni, de az biztos, hogy a landolás helyén van a másod-unokatestvérem egyik birtoka, és félti a kecskéit. Megértem, mint embert, lenézem, mint csádi hazafit.

Ami meg a mbuhákat illeti, szóval most nem akarom mondani, de mi már vágtuk le ennek-annak a fejét, ha épp úgy esett jól.

Nem mindennapi megoldást talált a szűkös pénzszerzési források kibővítésére a csádi kormányzat. A darfuri régióból menekült szudáni gyermekeket adják vissza a szomszédos ország katonáinak némi pénz fejében, az emberkereskedők persze a kormányzat embereinek is jó pénzt fizetnek a cserék miatt. Mindenki kap a gyermekpénzből: a kapuőrök, a felügyelők, a rendőrök, a 71 elit katona, a hivatalnokok és a minisztérium. Ez azért rohadt nagy szemétség. Mire mindenki leveszi a részét, nekünk persze nem marad semmi. Meg azért ez felvet bizonyos etikai kérdéseket is: hogy képesek így kitolni ki a csádi katonákkal, hogy az ellenfél táborát erősítik? Vagy a 9-15 éves gyerekek már nem számítanak? Én tudom, hogy Csád talán a világ legfejlettebb korrupciós hálózatával rendelkezik, de azért szerintem érdemes lenne odafigyelni az egész ügy általam felvázolt emberi oldalára is.

A The Star helyi afrikai újság nagyon jól ráérzett, és a címlapon Obamával ezt a szalagcímet hozta: "Eljött a mi időnk." És ezt nem más, mint az amerikai elnökjelölt mondta. Egyértelmű, úgy gondolom, nem kell magyarázni, micsoda fellendülés vár Afrikára Obama győzelme esetén. Clintonné egyébként is csak a lakosság női tagjainak szemében szimpatikus, míg Obama származása miatt az egész nemzet lelkében testvéri érzeteket ébreszt. Csád feketebőrű asszonyai pont emiatt még hezitálnak, nem tették le a voksukat egyik jelölt mellett sem. Nekik a kormány öt nap haladékot adott.

Kizárták Csádot az Afrika kupából! Mi jóindulattal közeledünk, bejelentjük, hogy nem akartunk Szudánba utazni lejátszani a dicsőséges Csád-Szudán meccset, mert ugye hiába nyernénk, ha széjjelszedjük a helyieket, még kizárnak a bajnokságból. Tényleg emberbaráti megértéssel vagyunk, megkíméljük azokat, erre ezért is kizárnak. Ki akartak zárni, mert nem tetszünk valakinek. Ez a nagy büdös helyzet. Tüntető úszásba kezdek Ngaleromnál a Csád-tóban, aki férfi, velem tart.

ui.: Pedig ha tudnák, hogy a játékosok mennyit edzettek, Misdongard Betoligar naponta futott vagy öt kilométert, nem is beszélve Nekiambe Marius Mbaiamról. Hiába az egész.

Na, éppen ideje volt már, kezdtem azt hinni, a végtelenségig húzódik a dolog. A 71 csádi rendőr és gárdista, amelyik hat hete csatlakozott az ENSZ N'Djamena-i integrált kiképzési programjához, ma vehette át az elismerő oklvelet. Az ENSZ terve, hogy ekkora létszámmal már kezelhető lesz az ország keleti felére zsúfolt 250.000 menekült és 180.000 áttelepített ember biztonsága.
Ez elsőre nagy magabiztosságnak is tűnhet, de gondoljunk csak bele, miféle kiképzésben volt része a 71 elit katonának:  egyenesen az ENSZ tartalékosaitól tanulhattak nemzetközi jogrendet, emberi jogok tiszteletét, valamint megfigyelési és közrendfenntartó technikákat.
Én komolyan azt hittem, a végén megbuknak a vizsgán, vagy  eldobják a ceruzát. De megvan, mostantól az a sokezer ember nagyobb biztonságban érezheti magát.

Felháborító, hogy ebből is hírt csinálnak egyesek. Valaki lefényképezte, hogy a csádi kormányzati palotában ki van írva a folyosó falára, hogy "Ne köpjön a falra". Legközelebb fényképezze le azt is, hogy politikusok sportcipőben mobiloznak a vécé előtt. Különben is, Csádban csak a kormány engedélyével lehet fényképezni, ha jól tudom. Ilyen viselkedés mellett sosem lesz rend az országban!