csádblog

Először is hadd mutassam be Mwakát, kedves rokonomat, aki szinte testvérem, és velem együtt szerkeszti majd az elfogulatlan csádi hírblogot. Röviden annyit mondanék el róla, hogy kedveli Débyt, az ország elnökét, ellenben a lázadó elemekkel is szoros kapcsolatban van, így első kézből tudunk meg minden szaftos részletet az ország keleti blokkjának eseményeiről. Isten hozott, bro'.

Én nyugodtabb vizekre evezek, ma a csádi utak rettenetes állapotáról írok nektek egy rövid elemzést. Tényleg, ez így nem mehet tovább.

Az európai embernek elég megemlíteni, hogy 1987-ben csupán 30 kilométer burkolt út állt a csádi nép rendelkezésére, máris összeszorul a gyomra. Én azt mondom, hiába száguldozhat manapság bárki több, mint 600 kilométernyi jó minőségű úton, az ügy ezzel még nincs lerendezve. Mondok egy példát.

A minap ellátogattam idős nagyszüleimhez Massaguetbe. Mivel gyakorló környezetvédő vagyok, az utat természetesen kerékpárral tettem meg. Az egész nem több 80 kilométernél, amennyiben autóval vagy busszal utazunk, kerékpárral viszont kicsit több, mint 97. Azt is megmondom, miért. Azok a gyakorló bringások, akik hozzászoktak ahhoz, hogy az autók balról megkerülik őket, miközben a bicikli egyenes vonalban halad, nem is érhetik meg az itteni szokásokat. Itt az enyhén spicces autósok kedvelt mulatsága, hogy az autó orrát ráhúzza a kétkerekűekre, ezzel mintegy felhívja a figyelmét, hogy ideje lenne szemléletet váltani - fogyasztani az ország bőséges olajkincsét.

Szóval ahogy jobbra rántod a kormányt, hogy kikerüld a részeg kormánypárti autósokat, jobbról az út mellett kígyók kapnak a lábad után, ők ugyanis a környezetvédő bokájára utaznak, teljesen önös érdekből. Ha át tudsz hajtani a fejükön, nincs vész, de egyébként őket a biciklikormány balra rántásával legkönnyebb kicselezni. Így az út mindjárt nem annyi, mint a híres Csád Autóatlasz írja, cikázol mint egy szarógalamb, már elnézést. Szóval ennyit a fejlett infrastruktúráról. Porhintés az egész.